Nem az Igazságra van szükségünk, hanem a Valóság mitológiájára.
(Mészöly Miklós)


“A Ló az emberiség egyik archetipusa. Gauguin képeinek gyakori figurája. A ló-ábrázolást már a Parthenon frízein is megcsodálta. A Ló Őstipusa a vadló, fekete, vagy fakó. Az Ősanya, a Föld, a Vizek, a Mélységek, az Éjszaka, az Álomvilág, a Halál, a szexualitás szimbóluma. E szimbolika a paripa erejével és vitalitásával, szárnyalásával arra utal, hogy a lélek és terméke a művészet maga mögött hagyja a földi kötöttségeket, fölül emelkedik, függetleníti magát a való Világtól. Ez a Lény a görög mitológiában Pégaszosz, a Forrásló (pégé: forrás). Poszeidon nemzette az egyik gorgóval, Medúzával Okeánosz forrásainál. Akkor ugrott ki Medúza fejéből, amikor Perszeusz lefejezte. Hésziodosz leírja, hogy megszületése után az Olümposzra röppent, hogy ő szállítsa Zeusznak a mennyköveket.

Más hagyomány szerint Poszeidon ajándékba adja Belleroposznak, Sziszüphosz unokájának, akinek segített legyőzni Khimairat és az Amazonokat, mert sem a vadállat tüze, sem az amazonok nyilai nem tudtak olyan magasra emelkedni, mint a Szárnyas Ló. E hagyomány szerint Bellerophosz halála után reppent fel az Olümposzra és lett az istenek segítője. Helikont a Múzsák éneke úgy elvarázsolta, hogy az Égbe akart emelkedni, ezért patája ütéseivel a Földhöz cövekelte. Igy keletkezett a Helikon hegyen a Hippokréne-forrás (Lóforrás), a művészi ihletettség forrása."

Az én képemen a fakó Forrásló most fakasztja a festészet iránti ihletettségem buzgó Forrását. De nem akar az Olümposzra reppenni. Jó Neki ITT. Ezért letette Szárnyait. Nem SZÁRNYALNI akar.
Aki nem hiszi, járjon utána.