Egy arany lépcsőzeten - selyemzsinórok, szürke fátylak,
zöld bársonyok és kristálycsészék között, amelyek úgy
setétlenek, mint bronz a Napban-
látom a gyűszűvirágot, mint kinyílik a terítőn,
egy ezüstsodronyos, szemekkel és hajfürtökkel ékes szőnyegen.
Agátra hintett sárga aranydarabok, smaragdkupolát
tartó mahagóni oszlopok, fehér atlaszcsokrok
és finom rubinrudacskák veszik körül a vizirózsát.
Mint egy isten, akinek óriási kék szeme és hóból
gyúrt tagjai vannak, a tenger és a menny
duzzadó, fiatal rózsák csapatát csalja a márványteraszokra.

Arthur Rimbaud (Kardos László)