
E kép a 312. Holdtánc
változata. Az
alapmotívum ugyanaz: Az alkony fényeiben két lány élvezi az Álló Időt a
hegyről vörös lávaként lezúduló folyó partján vörös kutyájuktól
figyelve. Mosnak, tilinkóznak. A régi korra csak az áldozati edény utal.
Neoton Família: Pago Pago
Mikor partra vetett a víz,
Sok-sok kókuszpálmát láttam,
Aztán lányok jöttek, felém jöttek
A vakító napsugárban.
És a legszebbik így szólt:
Apám, a Nagyfőnök vár!
Addig maradj itt, amíg jólesik,
Mert Ő nem bír velünk már!
Pago Pago .... Lángra gyúl az Ember !
Pago Pago .... Felhőtlen az Ég !
Pago Pago .... Táncot jár a Tenger !
Pago Pago .... Boldog vagyok én !
![]() |
![]() |