A Tii-szobrok a maraék (templomok) szélén álltak, és Szent Terület határát jelezték. Az európaiak beözönlése és az egyistenhit lerombolta ennek az egykor virágzó kultúrának a maradványait. A szigetlakók a velük való érintkezés következtében már elvesztették egykor oly fejlett természetes érzéküket, amely azt diktálta nekik, hogy az ember alkotásainak összhangban kell lenniök az állati és a növényi élettel. A maorik ma, miután kijárták az iskoláinkat, valóban vademberek: önmagukban szépek, akár a műtárgyak, de szellemileg is, testileg is terméketlenek...

A képet első Tahiti tartózkodása után festette Párizsban. Ennek témáját is a maori mitológiából meríti. A kép középpontjában Taaro, a harmadik tahiti istenség, a Nap istene és a Föld teremtője. A két fehérruhás lány áldozati ajándékot visz hosszú tálcán, az egyiptomi falfestményekre emlékeztetően. A piros ruhás lányok áldozati táncot mutatnak be a zátonyon megtörő hullámok morajára és furulya kiséretre.

A kép a Teremtést szimbolizálja. A középső nőalak a vízből kilépve a még meghatározatlan, jövendő formák kialakulását, a két fekvő majdnem gyermek lány az Ember születését, míg a Férfi karjában ébredező Lány az ő segítségével születő Nőt szimbolizálja.

A kép előterében a dekoratív színfoltok a két tahiti "pasztorál" képekről ismertek, a teremtés forrongásának absztrakciói.