A Föld
megszületése
Az Idők Hajnalán egykor élt két isten, Oatea és Atanua, az asszonya.
A
Világ nem volt más, csak az Óceán. Atanua boldog volt. Szerette
nézegetni a szikrázó Vizet, melyen viszatükröződtek a szivárvány
színei.
De eljött a nap, amikor Atuana megunta ezt a látványt.
Az
örökkévalóságnak tűnő bolyongás után szeretett volna letelepedni
valahol. E vágyát elmondta Oateának.
- Hallgass rám! Elfáradtam abban, ahogy élünk, szeretnék egy
Házat magunknak.
Oatea nem tudta mit feleljen, nem tudta, hogyan teljesítse ezt a
kívánságot. A gondolataiba merült. A gond terhe alatt, hogy Atanua
kívánságát teljesíthesse, tekintete napokon és éjjeleken keresztül
vándorolt a végtelen Óceánon.
- Mit tegyek? - kérdezte önmagától.
Arra gondolt, hogy felidézi magában isteni hatalmát. Minden
megvilágosodott. Megértette, nem kell mást tennie, mint összpontosítani
a gondolatait, és így megszerezheti a Ház felépítéséhez szükséges
tudást. Meg is tette, és ez örömmeel töltötte el. Azt mondta
asszonyának:
- Ma éjszaka felépítem a Házunkat, mielőtt a Hajnal felvirrad, teljesül
a vágyad.
Atuana bízott Oateában, várakozott. A nap lenyugodott, és a Sötétség
Leple beborította az Óceánt. Ekkor Oatea felemelkedett és hosszú, lassú
dallamot énekelve hagja belehasított az Idők Éjjelébe, megparancsolva
az isteni erőknek, hogy létrehozzák a Házat:
Aka oa e, aka pito e, aka poto e ...
Aka hana e, aka nui e, aka iti e ...
Hakatute hae!
Varázslatos Éj volt. Az Erők megjelentek. Oatea kiválasztotta a
végtelen Óceánon jövendő Házának a helyét. Elsőként bevert két erős
cölöpöt, a Ház tartópilléreit, és megidézve a Szellemeket, így szólt:
- Íme, Ua Pou!
Eztán megteremtette a mestergerendát, és ráhelyezte a két cölöpre,
összekötve őket kókuszrost kötéllel, és szólt:
- Íme, Hiva Oa!
Oatea, folytatva a munkát, a Ház homlokzatába további cölöpöket
illesztett a gerendák megtámasztására. Atuana a távolból figyelt és
megkérdezte:
- Hogy áll a Ház?
Oatea, anélkül, hogy abbahagyta volna a munkát így válaszolt:
- Rövidesen elkészülök vele, és meggyorsította a munkát. Felerősítette a
tetőt tartó rudazatokat, majd kijelentette:
- Íme, Nuku Hiva!
Atuana látta, hogy már a tető befedése következik, megkérdezte:
- Mivel fedjük be Házunk tetejét?
- Kókuszpálmalevelekkel! - mondta Oatea.
Hozzá is fogott, a hosszú tetőre kilenc kókuszpálmalevelet kellett
összefonnia, hogy az egészet befedje.
- Íme, Fatuiva! - szólt.
Oatea és Atuana megpihentek és gyönyörködtek a Műben, amely fenségesen
nyugodott az Óceánon. Azért, hogy Rend legyen, Oatea elhatározat, hogy
a szanaszét heverő hulladékok eltüntetésére egy gödröt ás. A közelgő
Hajnal sürgette, Oatea gyorsabban dolgozott. Atuana, aki figyelemmel
kísérte az építést, hirtelen Fénycsíkot pillantott meg a látóhatáron.
Felkiálltott:
- Íme, Eiao!
Így született meg egyetlen Bűvös Éjszakán az Ember Földje.
(Antoni Judit: Polinézia gyöngyszemei)