437

Szent Biblia (Károli Gáspár fordítása)

Ó Testamentom. Mózes Első Könyve. III. Rész

22. Monda az Úr Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Mostan annakokáért reá kell gondolnunk, hogy az ő kezeit kinyujtván, ne vegyen az életnek fájának gyümölcsében, és abban ne egyék, hogy mind örökké éljen.

23. Kiküldé azért őtet az Úr Isten az Édennek kertéből, hogy mívelné a földet, a melyből vétetett vala.

24. És minekutánna kiűzte volna az embert, helyheztete az Éden kertének bémenetele felől Kérubimokat és villogó kétélű fegyvert, az élet fája útjának őrizetére.

Halotti Beszéd (1192) Látjátok feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por és homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé eleve miü isemüköt Ádámot, és odutta volá neki paradicsumot házoa. Es mend paradicsumban valon gyimilcsektül mondá neki élnie. Heon tilutoá űt igy fá gyimilcsétül. Gye mondoa neki, méret nüm eneik: isa, ki napon emdül az gyimilcstül, halálnek haláláal halsz.

vissza

előre