260. Alkonyat

A trópusokon átmenet nélkül leszálló este hangulata kunyhója körül.  "Az éjszaka a legkülönlegesebb. Csak itt van ilyesmi, még madárrikoltás sem zavarja a pihenést. Itt-ott nagy száraz levél hullik le, de a zajnak még a képzetét sem kelti. Inkább olyan szellemsuhogás."

A pálmafák levelei, a pálmalevélből rakott tetőzet ezüstösen csillog. A háttérben fatörzsből kifaragott női akt torzója magasodik kígyókkal. Az előtérben még kifaragásra váró rózsafák:

"A hegy meredek falai itt kitágulnak, a fák sűrű függönye mögött fennsík bújt meg. Vagy egy tucat széles koronájú rózsafa állt itt. Nekiláttunk, hogy kivágjuk fejszéinkkel a legszegszebbik fát, mert az egész törzset ki kellett dönteni, hogy a tervem kivitelezéséhez szülséges ágat levághassam. Boldog dühhel vágtam bele fejszémet a fába, még kezem is megvéreztem, valami isteni brutalitást elégítettem ki magamban, s ez nagy gyönyörűséget szerzett."

A szeretettel, talányosan megfestett nők hallgatják a Csendet. Az állatok kunyhójában nő tartja karjában gyermekét. "Már szeretem a maorikat, és ők szeretnek engem."

A különleges fényhatások gyenge világításban jelennek meg, mint sok más képen is.

vissza

előre