Gaugin a Déltengeren

Gauguin 1848-ban született Párizsban. Gyermekkorát Peruban töltötte. Visszatérve Franciaországba volt tengerész, sikeres tőzsdeügynök, jómódú polgár, 23 évesen "tanulatlan" vasárnapi festő. Vonzódott az impresszionistákhoz, kiállításaikon az ő képei is ott voltak. Festői sikereitől lelkesen felhagyott a polgári életformával és a sok nélkülözéssel, de korlátlan szabadsággal járó művészéletet választotta. Párizsban, Bretagne-ban festett, de talán éppen a kisgyermekkor élményeit keresve a civilizációtól még nem megrontott Világ után vágyott. Elment Panamába, Martinique szigetére, majd 43 éves korában a régen vágyott Déltengerre, Polinéziába, Tahitira. Csak rövid időt töltött a francia telepesek között, kiköltözött a városból a maorik közé és élte egyszerű, de természetes életüket. Megismerte maradék hitvilágukat, amit a hittérítők még nem pusztítottak el. Erről írta a Noa Noa, Illatos Sziget könyvecskét. Képein az elképzelt aranykor Világát festette meg, amely már nincs és nem is lesz soha többé. Egy elképzelt csodás világot. A csodás természetet, virágokat, vízeséseket, életörömmel teli szép embereket isteneikkel, szellemeikkel teli egyszerü életükkel, örömeikkel.
Amelyik már soha sem lesz többet.


194. Macskanő 364. A Szépség Hercegnője
részlet

Charles Baudlaire: Az utazás

....
Mert minden Part, melyet jelent az Őr,
ma még Arany-Sziget, Jósors-ígérte táj,
felé a Képzelet dús orgiákra lendül,
de csak zátonyra lel, ha pirkad a homály.
....
Így a Vén Vándor is, míg lába szennybe bágyad,
még légbe szimatol és szeme hályoga
Édent sejt arra is és csábos Cápuákat,
hol rossz gyertyán dereng vak viskók vályoga.
....
A Kéj nyomán a Vágy csak kínzóbb és erősebb.
Oh, Vágy, Vénhedt Fa, Te, csak trágyád a Gyönyör,
s míg egyre vastagabb törzsű lesz ősi törzsed,
ágad a Nap felé még közeledve tör.
....
Megyünk majd: Vár ránk az Árnyak Óceánja,
s mint Ifjú Utasé, szívünk friss lesz és vidám.
Hallga! Figyeljetek az édes, bús Danára,
ezt zengi: Erre mind, aki enni kíván

Lótuszt, mely ILLATOS! Csodák Gyümölcsszüretje,
melyre szívetek éhes, ITT vár csupán, jertek,
halk és különös Mámorral a szívekre
csak ITT vár a soha nem szűnő Délután!